Nincsenek véletlen találkozások

Egy érdekes, elgondolkodtató cikkre akadtam (itt) a minap. Késztetést éreztem arra, hogy feltétlenül megosszam azokkal, akiknek valamiért pont most kell ezt a cikket elolvasniuk. Mert véletlenek nincsenek – állítólag. Egy dologban viszont biztos vagyok: teljesen egyetértek Márai Sándor alábbi gondolataival.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra.” (Márai Sándor)

„Rejtélyes és misztikus dolog ez, épp ezen kézzelfoghatatlansága miatt nehéz szavakba önteni, körülményes konkretizálni, közelebb hozni a megtapasztalás valós(nak tűnő) közegéhez. Emberek érkeznek és emberek távoznak az életünkből. Öröm és szomorúság, harc és belenyugvás váltogatják egymást. Némelyik találkozás viszont eltér a megszokottól, megtöri a szürkeséget, felkavarja az állóvizet.

Történt már veled olyan, hogy egy személy váratlanul betoppant az életedbe, épp amikor a legkevésbé számítottál az érkezése? A találkozás legelső pillanatában hatalmába kerített egy megmagyarázhatatlan állapot… úgy érezted, mintha évek óta ismernéd az illetőt. Felteszed a kérdést: Miért épp akkor, aznap kellett ennek a találkozásnak megtörténnie? Miért nem előbb? Mi befolyásolja az időzítést? Ki irányítja a kulisszák mögül a szálakat?

Meglepő találkozások, amiket gyakran jelnek hiszünk. Murphy vajon tényleg ennyire tudja a dolgát, vagy csupán mi ruházzuk fel ilyen nagy jelentőséggel? Azt hiszem, halandó ember erre a kérdésre nehezen tudna pontos választ adni. Minden attól függ, hogy ki miben hisz, milyen felsőbb erőnek tulajdonítja a “véletlen találkozások” megtörténtét. Budapesten sétálsz egy bevásárlóközpontban, megállsz egy kirakat előtt, egy ruhát fikszírozol. Úgy döntesz, bemész és megveszed. Leveszed a kiszemelt darabot a vállfáról s a próbafülke felé veszed az irányt. Hirtelen – figyelmetlenségedben, s talán a ruhára való rátalálás édes mámorától kábultan – rálépsz a melletted elhaladó lány lábára. Felnézel és nem hiszel a szemednek, valóban jól látod vagy pusztán látomás kerített hatalmába? A gyerekkori legjobb barátnőd néz szembe veled, akiről azóta nem hallottál mióta férjhez ment és kiköltözött Kanadába. Ezekre szokták mondani, hogy kicsi a világ és hogy a sors nem más, mint véletlenek sorozata. Tehát vagy mindennek tulajdonítunk jelentést, vagy semminek. A lényeg, hogy ne azt találgassuk milyen okok húzódnak az egyes történések mögött, csupán a Mosttal törődjünk. Minden nap találkozunk új emberekkel, van, aki csak futólag, van, aki rövidebb-hosszabb időszakra, de olyan is van, aki egy életen át velünk marad.”

 

http://mindenerdekelengem.blogstar.hu/./pages/mindenerdekelengem/contents/blog/28651/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?