Savanyú Jóska az utolsó magyar betyár mackó volt

Savanyú Jóskáról kis gyerekkoromban csak annyit tudtam, hogy van egy ilyen nevű mackóm – a nevet apám adta neki, fogalmam sincs milyen megfontolásból – és az orra konkrétan ráégett az olajkályhára, mert sikerült rátennem, miközben lobogott benne a tűz. Szóval meglehetősen vállalhatatlanul nézett ki az én Savanyú Jóskám. Ám később – talán az iskolában – fény derült arra, hogy Savanyú Jóska egyáltalán nem mackó.

Jóska – az igazi, nem a mackó – a napokban lett volna 175 éves, az MTI közölt is róla egy portrét.  Ha nem tudott volna róla valamit, akkor ez most az alábbiakból kiderül.

Savanyú Jóska

„A betyárok a köztudatban afféle Robin Hoodként élnek, holott többségük katonaszökevény, sorozás elől menekülő legény, elszegényedett zsellér volt.

Kisstílű bűnözőként útonállásból, fosztogatásból éltek, az eléjük kerülő szegényeket ugyanúgy kirabolták, mint a gazdagokat.

Világukat mégis egyfajta romantika övezte, s mivel a mindenki által megvetett, idegen hatalom üldözte őket, némi rokonszenvet is ébresztettek.

Ezért a kevés "jó betyár" az önkényuralom idején az osztrákok elleni küzdelem, egy évszázaddal később, a kommunista történetírásban az osztályharcos szegényparasztság jelképe lett. 

De nézzük mesénk hősét, Savanyú Jóskát, akinek élete valójában egy tankönyvszerű gengszterfilm-forgatókönyv!

Juhászként kezdte életét, de "a tisztes szegénység nem vonzotta".

Birkalopás miatt kellett a fejét bujdosásra adnia. 1860-ban fegyveres csavargás miatt nyolc hónapig raboskodott a veszprémi fegyházban, ezt követően csak a bűnnek élt.

Működésének "fénykora" 1878 és 1884 közé esett. Bandájával Vas, Zala és Veszprém vármegyékben egyik rablást a másik után követte el, a legnagyobb visszhangot Bezerédy István gróf kirablása keltette.

Nem volt válogatós, lépes mézet ugyanúgy elvitt, mint tehenet és pénzt, áldozatait – a betyárromantikához kevéssé illő módon – kegyetlenül agyba-főbe verte, olykor meg is kínozta.

1881-ben már gyilkosságba keveredett, embereivel egy sikertelen rablótámadás során lelőttek egy földbirtokost.

Egyre merészebbé vált, a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt fényes nappal rabolta ki.

A hatóságok sokáig bottal ütötték a nyomát, a Bakonyban bujkált.

1883-ban országos körözést adtak ki ellene, a következő évben ezer forint vérdíjat is kitűztek a fejére, és statáriumot hirdettek.

A legkeresettebb bűnözők közé "emelkedett" betyár végzetét mégsem ez, hanem a bosszúvágy okozta: egy bojtár adta fel 1884-ben, akinek rokonát ő lőtte agyon.

Haragosa altatót kevert a Bakony melletti zalahalápi csárdában mulatozó betyár borába. Ezután a csendőrök dulakodás közben könnyen lenyomták.

Végül életfogytiglanra ítélték.

Húsz éve volt rács mögött, s már betöltötte 65. évét, amikor 1906-ban a váci püspök kérelmére amnesztiát kapott.

Az utolsó magyar betyárt rövid ideig Pesten, egy kávéházban látványosságként mutogatták, utána szabóműhelyt nyitott.

A szabad életben nem sok öröme telt: súlyos reuma kínozta, lábát amputálni kellett volna, de ő a műtét elől 1907. április 9-én a halálba menekült."

 

Címkék: Magyaros
http://mindenerdekelengem.blogstar.hu/./pages/mindenerdekelengem/contents/blog/30178/pics/lead_800x600.jpg
Magyaros
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?