A drogos tudósok között Nobel-díjas is akad

Miért rombolják egyes tudósok drogokkal az agyukat? Pont, hogy annak képességeit javítsák. Le akarják győzni annak sebességbeli korlátait. Az agy, élénkítőkkel felgyorsítva, jóval több mindent lát át egyszerre, mint azok nélkül. Gyorsaságból és kreativitásból pedig a nagy gondolkodóknak soha nem elég.

A már kiépült asszociációs láncokat nehéz eltépni, a kor előrehaladtával az emberek egyre többször gondolják ugyanarról ugyanazt. E téren hozhatnak drámai változást a hallucinogén szerek, melyek néha a mindentudás élményét is megadják. Merő illúzió ez? S születhet-e belőle, a misztikus tapasztalaton túl, valódi tudományos felismerés?

A jelek szerint igen. Egy a Wired kezébe jutott tanulmány szerint a tudósok 20%-a vallotta be, hogy használt agykapacitást fokozó drogokat.

Íme – a sok közül – néhány korszakalkotó tudós, akik drogokkal tágították elméjüket.

Richard Feynman

Richard Feynman a XX. század egyik legnagyobb fizikusa. Hosszú és sikerekkel teli karrierje alatt segített megalkotni az atombombát, kidolgozta a kvantum elektrodinamikáról szóló Nobel-díjas elméletét, profi kasszafúróvá, tehetséges festővé és dobossá fejlesztette magát, és nem utolsó sorban ő jött rá, hogy mi okozta a Challenger katasztrófáját.

Feynman már rég brilliáns és világszerte elismert tudós volt, amikor az ’50-es éveinek közepén tudattágító élményekkel kezdett kísérletezni. John Lily barátja segítésével kipróbálhatott egy olyan kádat, ahol lényegében minden ézékelhető külső hatást kiiktattak. (Lényegében teljes csend, sötétség vette körül, a hőmérséklet a testhőmérsékletével egyezett meg, a testét pedig egy speciális berendezéssel lebegtették, hogy a saját súlyát se érezze.)

Ilyen ingerszegény környezetben a másodpercenként többmillió érzékelt hatáshoz szokott érzékszerveink “megbolondulnak”, és maguk gyártanak ingereket, azaz az illető hallucinálni kezd. Feynman is tapasztalta ezt, később viszont rájött, hogy marihuánával még egyszerűbben érheti el azt a hallucinatív állapotot, amire oly kíváncsi, melyről részletesen beszámol az “Ugye tréfál, Feynman úr?” című önéletrajzi könyvében.

Kortársai véleménye megoszlott arról, hogy a témáról írt: egyesek elismeréssel beszéltek róla, mások rendkívül megorroltak rá.

Carl Sagan

Carl Sagan amerikai csillagász, asztrofizikus, kozmológus és tudományt népszerűsítő könyvek írója. Sagan főleg a földönkívüli lét utáni kutatásairól híres: ismereteinket a Vénusz felszínéről, a Mars éghajlatáról neki köszönhetjük. Ő volt az első, aki a Szaturnusz Titán nevű holdjáról azt feltételezte, hogy folyékony anyagok óceánjai lehetnek rajta, és hogy a Jupiter Európa nevű holdján földalatti óceánok rejtőzhetnek. Élete során több, mint 600 tudományos papírt publikált, és több, mint 20 könyv szerzője, társszerzője, vagy szerkesztője volt.

Sagant világhírűvé a népszerű tudományos könyvei, valamint a díjnyertes, 1980-ban készült tv-sorozat, a Kozmosz: Egy személyes utazás tette. Írt egy regényt is, Kapcsolat címmel, mely az 1997-es film alapjául szolgált.

Sagan a tudomány mellett a marihuánát is népszerűsítette, annak legalizálását, illetve szélesebb körben elérhetővé tételét támogatta. Az asztrofizikus kétségbe vonta azt a “mítoszt”, hogy a beszívott állapotban tett felfedezések illuzórikusak volnának.

Meg vagyok győződve arról, hogy ez egy hibás felvetés. Az elképesztő éleslátás, amit egy joint elszívása után érzékel az ember, biztos, hogy valódi; a probléma inkább az, hogy az ebben az állapotban tett felfedezéseket nehéz egy elfogadható formába önteni a következő nap, amikor már egészen más énünk van.

Egy klasszikus anekdóta a ’80-as évek közepéről érzékelteti Sagan elkötelezettségét a bolondos cigijeinek inspiratív hatásai iránt. Jóbarátja, Dr. Lester Grinspoon, a marihuána dekriminalizálásáért küzdő pszichiáter egy este megosztotta a spanglijait vele és feleségével, Ann Druyannal. Később Sagan a következőt mondta: “Lester, tudom, hogy csak egy jointod van már, de elszívhatnám én? Nagyon komoly munka vár rám holnap és tényleg rám férne.”

Kary Mullis

Kary Mullis egy másik lángelme, aki megtapasztalta a tudattágító szerek előnyeit. Mullisnak 1993-ban ítélték oda a kémiai Nobel-díjat, a manapság rendkívül elterjedt polimeráz-láncreakció technika kifejlesztéséért, amelynek segítésével a tudósok gyorsan és egyszerűen tudják megkettőzni a DNS egyes részeit.

Az 1998-ban kiadott önéletrajzában (Dancing Naked in the Mind Field), a következőt írta: “Azt hiszem néhány szempontból meglehetősen buta maradtam volna, ha nem kísérletezem pszichedellikus drogokkal.”

Mullis beszámol első LSD-utazásáról, 1966-ban, amikor a drog még nem volt betiltva. Egy barátja tanácsára először a marihuánát próbálta ki, aztán megevett egy 1 000 mikrogrammos Owsley bélyeget. “Nem fejeztem be a vacsorát. Elkezdtem nevetni. Felálltam az asztaltól, és a kanapéig tartó úton rájöttem, hogy minden, amit tudok, hamis axiómákra épül. Leestem a kanapéra, egy másik világba.”

A következő nap, ahogy az élményeit elemezte, Mullis több dolgot megértett a neurológiáról és biokémiáról. “Tudni akartam, hogy mi történt. Hogy tudja 1 000 mikrogramm – egyezred gramm – kémiai anyag átalakítani a tejes érzékelőrendszeremet, és ilyen hihetetlen változásokat kiváltani? Az agyam mely mechanizmusai voltak ilyen drasztikusan megbolygatva? Mit tett ez a kémiai anyag a látásommal? Tudni akartam, mindez hogy működik. Többet akartam tudni a neurokémiáról.”

Erdős Pál

Erdős Pál érdekes módon alig ismert Magyarországon – nemzetközi szinten azonban a XX. század legnagyobb matematikusai között tartják számon.

Elsősorban számelmélettel, kombinatorikával, halmazelmélettel, analízissel és valószínűség-számítással foglalkozott, de a matematika szinte minden ágában alkotott. Életében ő volt a kombinatorika kutatásának és alkalmazásának talán legnagyobb egyénisége. Meghonosította a Ramsey-típusú jelenségek vizsgálatát és nagy úttörője volt a véletlen módszerek alkalmazásának. 1983-ban Wolf-díjjal tüntették ki.

Hihetetlen termelékenysége (ő publikálta a legtöbb matematikai papírt a világon), mellett különc személyisége, életvitele is hozzásegítette a hírnévhez.

Egy bőrönd volt az összes tulajdona, csavargóként matematikustársai lakásán és szállodákban élt. Saját ironikus szótárában a nőket “főnökök”-nek, a férfiakat “rabszolgák”-nak, a zenét “zaj”-nak, Istent “a Legfőbb Fasisztának” nevezte; akik nem foglalkoztak többé matematikai problémákkal szerinte “meghaltak”, akik ténylegesen meghaltak, pedig “eltávoztak”.

Erdős Pál egyetértett Rényi Alfréddal abban, hogy “a matematikus olyan gép, amely kávéból tételeket készít”, 58 évesen azonban amfetaminokhoz fordult. Barátai aggódva figyelték addikcióját, ezért egyikük, Ron Graham 500 dollárban fogadott vele, hogy nem tud egy hónapig felhagyni a szerrel. Pál megnyerte a fogadást, de állítása szerint ez csekély ellenszolgáltatás azért, hogy a matematikatudomány egy hónapig stagnálni kényszerült. Mint mondta: “korábban, ha egy papírra néztem, a fejem televolt ötletekkel. Most csak egy darab papírt látok.” A fogadás után visszaállt a napi bejáratott amfetamin-adagjára.

Forrás: interpressmagazin.hu és gepnarancs.hu

Címkék: drog, Nobel-díj, tudósok
https://mindenerdekelengem.blogstar.hu/./pages/mindenerdekelengem/contents/blog/44074/pics/lead_800x600.jpg
drog,Nobel-díj,tudósok
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?